A kötés folyamatában single jersey szövetek , a kötőtűk és a süllyesztők együttműködése döntő fontosságú. Közösen hajtanak végre olyan összetett műveleteket, mint a fonal hurkolása és a hurok kihúzása, így sajátos szerkezetű és tulajdonságú kötött anyagokat alkotnak. Az alábbiakban részletesen ismertetjük a kötőtűk és a süllyesztők együttműködését a kötési folyamatban:

1. A kötőtűk szerepe
A kötőtűk az egyoldalas kötőgépek kulcsfontosságú alkatrészei, amelyek felelősek a fonalak tekercseléséért. A kötési folyamat során a kötőtűk főként a következő műveleteket hajtják végre:
Fonalpárnázás: A fonalvezető irányítása alatt a kötőtű a fonalat a tűkampóba párnázza, hogy felkészüljön a későbbi hurkolási műveletre.
Hurkolás: Amikor a kötőtű lefelé mozog, a kötőtű meghajlásakor a tűkampóban lévő fonal új tekercset képez.
Hurok kihúzása: Hurkolás után a kötőtűnek felfelé kell mozdulnia, hogy a következő kötési körben kihúzza a régi tekercset a tűkampóból.

2. A süllyesztők szerepe
A süllyesztők segédszerepet töltenek be a hurok kihúzásában és a kötés közbeni hurkolásban. Pontosabban, a süllyesztő speciális alakja és mozgáspályája révén segíti a kötőtűt a következő feladatok elvégzésében:
Segített hurok kihúzása: A kötőtű hurok kihúzása során a süllyesztő állkapcsa (vagy a tigris szája) elzárhatja a betáplált fonalat, hogy megakadályozza a fonalat a kötőtű általi újrafűzését vagy a régi tekercs eltörését. Ugyanakkor a süllyesztő a régi tekercset is megtarthatja a tűhenger szájánál, hogy megakadályozza a régi tekercs felemelkedését a kötőtű emelkedésével, így biztosítva a hurok kihúzási műveletének zökkenőmentes haladását.
Segített hurokképzés: A kötőtű hurokképzése során, bár a süllyesztő közvetlenül nem vesz részt a hurokképzésben, helyzete és alakja befolyásolja az új tekercs süllyedő ívét és a tekercs stabilitását. Ezért a süllyesztő helyzetének és alakjának beállításával a szövet tekercsszerkezete és teljesítménye optimalizálható.

3. Kötőtűk és süllyesztők összehangolása
A kötőtűk és a süllyesztők összehangolása a kötési folyamatban elsősorban a következő szempontokban tükröződik:
Pozíciókoordináció: A süllyesztő helyzetét a kötőtű mozgási pályájának és a kötési követelményeknek megfelelően kell beállítani. Például a kötőtű kihúzása előtt a süllyesztő pofájának el kell tolnia a régi tekercset a tű tetejétől, hogy megakadályozza a régi tekercs visszafűzését vagy eltörését. Ugyanakkor a süllyesztő helyzeténél figyelembe kell venni az új tekercs süllyedő ívét és a tekercs stabilitását is.
Alakillesztés: A süllyesztő alakja (például a pofák mérete és alakja) szintén befolyásolja a kötőtűvel való koordinációját. Például a pofák alakjának és méretének alkalmazkodnia kell a különböző fonalokhoz és kötési követelményekhez, hogy a régi tekercset hatékonyan meg lehessen tartani és el lehessen tolni.
Műveletek egyeztetése: A kötési folyamat során a kötőtű és a süllyesztő tevékenységét szorosan össze kell hangolni. Például a kötőtű kihúzásakor a süllyesztőnek stabilan kell tartania a fogást, hogy megakadályozza a régi tekercs felemelkedését; amikor a kötőtű hurkolt, a süllyesztőnek megfelelő pozíciót kell tartania, hogy ne zavarja az új tekercs süllyedő ívét.

Az egydzsörzé szövetek kötési folyamatában a kötőtű és a süllyeszték együttesen teszik teljessé a fonal hurkolásának és hurkolásának összetett műveleteit a precíz pozícióillesztés, a formaillesztés és az akcióillesztés révén. Ez a koordináció nemcsak a szövet szerkezetét és teljesítményét határozza meg, hanem befolyásolja a szövet megjelenését és tapintását is. Ezért a kötés gyártási folyamatában szigorúan ellenőrizni kell a kötőtűk és a süllyesztők megfelelő paramétereit, hogy biztosítsák a szövet minőségét.